Danics Gábor emlékére

  2009. október 10-én ünnepre készültünk. Egyesületünk megalakulásának 30 éves jubileumára. Annak az egyesületnek, melynek névadója Gedeon Ferenc barátom, aki egy tragikus repülőbaleset következtében életét vesztette. Ennek az ünnepnek a keretében terveztük megrendezni azt az emlékversenyt, amit Varga Sándor barátom emlékére alapítottunk. Aki szintén tragikus repülő balesetben hunyt el.  A verseny kellemes időben, jó hangulatban zajlott egészen a második forduló kezdetéig, amikoris Danics Gábor barátom elvétette a célt. Sajnos nagyon elvétette. Valamiért (amit már valószínűleg soha nem fogunk megtudni) nem tudta leoldani magát a vontató kötélről. Visszafordult, segítséget kért, de mi sajnos nem tudtunk rajta segíteni. Hogy mi történ, azt dermedten láttuk akkor. De hogy miért történt azt nem tudjuk azóta sem. Tudtuk eddig is, hogy ez egy veszélyes sport, de azt hittük, reméltük, hogy velünk nem történhet baj.  Ki a felelős egy ifjú ember haláláért? Hozzátartozókban, barátokban önkéntelenül felmerül ez a kérdés. A jogi felelőséget a hatóság vizsgálja. Erkölcsileg azonban mindannyian felelősek vagyunk, akik repülünk, élvezzük a repülést és „jó” példával szolgálunk az ifjú repülni vágyók előtt. Felelősek a felhők, a nap, a szél, az égen tekerő madarak. Egy ilyen tragédia után a mi közvetlen hozzátartozóink azonnal tudják a megoldást: neked is abba kell hagynod a repülést! Természetesen ez most a szezon végén nem jelent problémát. De mi lesz, ha tavasszal kisüt a nap, kialakulnak a bárányfelhők, fújni kezd a kellemes szél és ismét tekerni fognak a madarak? Gábor a célraszálló verseny első fordulója után az előkelő harmadik helyen állt. 

            ÖregKar